A Tabán macskája
A Tabán – igen, ott, a budai vár lábánál, a Duna partján, a Gellért-hegy árnyékában – egykoron színes, vibráló kisváros volt egymáshoz tapasztott házakkal, görbe utcákkal. Egy tavaszi éjszakán a bécsi postakocsiról éppen ide pottyan egy fekete kismacska, akinek sürgősen otthonra van szüksége. Csakhogy a tabáni emberek meglehetősen babonásak, nem örülnek egy ilyen jövevénynek, ráadásul az öntudatos jószág olyan gazdát választ magának, aki sohasem akart macskát.
Mesét olvasni mindig jó. Hát még ha olyat olvas az ember, amiből megtudhatja, mit szól a budai Tabán népe, ha a postakocsiból közéjük hajítanak egy girhes macskakölyköt. A fekete kiskandúrnak sikerül behízelegnie magát egy kocsmároslány kegyeibe, úgyhogy nyert ügye van (az a rengeteg remek halfej, ugye), de mennyi kaland és küzdelem vár rá a girbegurba utcákban, hiányos fogsorú kerítések között! És ebben a mesében a Tabán igazi: tényleg ott folyik az Ördögárok, ott kell balra fordulni az Arany Kacsa utca felé, és kadarkát szüretelnek a Naphegyen. Nekem elhihetitek. Osonjatok bátran Százszorszép nyomába.
Saly Noémi
További könyvek
A szerző őszintén bemutatkozik
Gyerekkoromban gyűlöltem olvasni, csak kamaszként kattantam rá – végzetesen és visszavonhatatlanul – a könyvekre. Ezzel szemben az írás az első pillanattól lételemem volt. Csapnivaló helyesírással boldogan lubickoltam benne. Naplót vezettem, többoldalas leveleket irkáltam és fogalmazásokat fabrikáltam. Ugyanakkor a számokkal is jóban voltam. Imádtam a matematikát, a statisztikát és a közgazdaságtant. Foglalkoztam marketinggel, és hosszú éveket dolgoztam újságíróként. Két fiú anyukája vagyok. Egész családunk hűséges szolgája a fekete macskánknak, Micunak.
